A világ egyik legjobb horrorfilmjéhez második részt (pontosabban prequelt) készíteni esztelen bátorságnak tűnik. A mérce és az elvárások olyan magasak, hogy jóval nagyobb az esély a bukásra, mint a sikerre. De megcsinálták, és el kell ismerni nem lett rossz a végeredmény. Igaz, az első résztől messze elmarad hangulatban, ötletekben, sztoriban és karakterekben, de azért korrekt filmet ki a vászonra, ami mostanság a horror műfajában nem gyakori. Az a nyomasztó, klausztrofób érzés, ami átjárta az első részt itt nagyon hiányzik. Helyette a szokásos horrorfilmek hangulatát kapjuk (kint van valahol a gyilkos), de abból azért a jobb minőséget.
A '82-es film kemény főhőse, MacReady helyet itt egy paleontológuslányért szurkolunk, aki ügyes, bár kevésbé hihetően tökös, mint Kurt Russell, és sokszor meglepően okosabb a nála 10-20 évvel idősebb professzoroknál, kutatóknál. Sebaj, az effektek rendben vannak, még meglepni is megtudtak, de a CGI azért nem ér fel a régi maszkokkal és szörnymodellekkel. Azt a hibát is elkövették, hogy míg erős férfiakat pillanatok alatt ragad el a lény, addig a gyengébb főhősnő el tud szaladni. Ez sajnos népbetegsége a horrorfilmeknek, azzal együtt, hogy valakinek mindig életben kell maradnia. Kurt Russell ennél jóval hihetőbben úszta meg a találkozásokat a földönkívülivel.
A film legnagyobb előnye, hogy tökéletesen fűzi össze a végét a '82-es film elejével. Annyira, hogy aki nem látta John Carpenter filmjét, ennek a végét egyáltalán nem tudja majd hova tenni. Minden kérdés megválaszolásra kerül, és a folytatásnak is marad egy reménysugár, és szerencsére nem sablonos módon közlik a nézővel.
Összegezve tehát a rajongók nem fognak csalódni. Az újoncok pedig előbb pótolják a régi klasszikust, aztán irány a mozi, mert végre egy jó horror, ami még megéri a jegyárat.
Trailer a képre kattintva.
