Ha nem szereted a sorozatokat, mert szerinted vontatottak, sablonosak, szegényes a színészi játék, olcsók az effektek, unalmasak a történetek, erőltetetten húzzák tovább a sztorit évadról évadra, akkor általában igazad van. Akad néhány sorozat, amire a felsoroltakból néhány nem igaz, ezek a jobbak. És aztán van a Dexter, amire egyik sem igaz.
A Dexter, legalábbis az első öt évad nagyon jól megírt történettel rendelkezik. A színészek jól képzettek, játékuk hiteles és élvezetes, a karakterek valóságosak és szerethetők. A szituációk életszerűek, a sorozat fordulatos és izgalmas. Az irónia és a fekete humor nagyon finoman szövi át az epizódokat, sosem mennek a komolyság rovására. Külön élmény, hogy a zenéje is tökéletes, akár a főcímet, akár egy üldözést látunk.
Az alaptörténet szerint Dexter Morgan vérnyomelemző a Miami Rendőrségnél, szabadidejében pedig a törvény számára elérhetetlen rossz embereket gyilkolássza, tökélyre csiszolt módszereivel. Dexter karakterének kettősségére épül a teljes sorozat. Egyrészt szurkolunk neki, hogy a gonoszak megfizessenek, másrészt folyamatosan ott lebeg a lebukás veszélye, ami a törvények szerinti igazságos végét hozná el a történetnek. Érezhető, hogy a lehetőségek szinte korlátlanok a forgatókönyvírók előtt, és eddig nagyon jól aknázták ki azokat.
Egy szóval, ha egy izgalmas történetre vágsz, kiváló színészekkel, bűnténnyel, drámával, fordulatokkal és némi vérrel, akkor adj egy esélyt a Dexternek. Ne hagyd, hogy előítéleteid megfosszanak téged az élménytől.
