Filmtörténeti turmix mesével és habbal
Ha hasonlóságot fedezel fel a Bunraku és bármelyik másik valaha készült film között, akkor ne csodálkozz! Van itt kérem minden: szamurájok, gengszterek, hősök, prostik, film noir, western, whisky, szusi.
A Bunraku vizuális világa mindenképp megér egy misét, leginkább a Sin Cityhez hasonlít, csak itt minden színesben történik. Annyira színes, hogy sokszor még egy jeleneten belül is változik a világítás módja. A vágások, az üldözéses jelenetek teljesen valótlanok, mégis nagyon bájosak, ötletesek és látványosak. A harci jelenetekben néha túl sok a vágás, de még így is bőven élvezetesek. A díszletben és jelmezekben mindent megtalálunk a spagettiwesterntől a Broadway-musicaleken át a szamurájfilmekig, mint ahogy az egész hangulatot is ezekből gyúrták össze. Egy pillanatig egy negyvenes évekbeli gengszterfilmet nézünk, aztán nem sokkal később egy westernbárba megy be a szereplő, de a következő snitt már egy japánkertbe ugrik át. Viszont pont ez a mix a film abszolút erőssége és különlegessége.
A karakterek jól eltaláltak, a színészek pedig láthatóan élvezték megvalósítani őket. Sztárokban egyáltalán nincs hiány: Josh Hartnett (Sin City), Woody Harrelson (Született gyilkosok), Demi Moore (Zaklatás), valamint a gonosz szerepében a robusztus Ron Pearlman (Hellboy) jutalomjátszik. Kellemes meglepetés volt Gackt, akiről azt gondoltam volna, hogy csak húzónévnek vették be a filmbe, de nem. Frankón hozza a rōnin szerepét, teljesen hitelesen kaszabol le a filmben több tucat rosszfiút.
A filmnek szembeötlő hibái nincsenek, talán csak egy kicsit hosszúra sikerült, és néha túl egyszerűre vették a dolgok miértjét. Néhány jelenetnél előjön az érzés, hogy ezekkel a díszletekkel és fényekkel ennél jobbat is lehetett volna csinálni, de ezek megbocsátható hibák, tekintve, hogy az egész film eleve szürreális keretben játszódik. Hiányoltam még a lassításokat a verekedések, esések, és rombolások közben.
Összességében megéri rászánni az időt, de csak ha korábban is tetszettek az ilyen típusú filmek. Akció van bőven, az átvezető jeleneteket mindig feldobják valamivel, a zene pedig remekül kiegészíti a képi világot.
Amerikában szeptember végén mutatták be, Nagy-Britanniában pedig csak DVD-n és Blu-rayen jelent meg. Valószínűleg nálunk is az utóbbi várható, de hogy mikor, azt egyelőre még nem tudni.
Trailer a kép mögött.
Szerző: Ronil